Kineziológia házassági problémákra

Férfiak, nők álmodoznak arról, hogy sok-sok éven át éljenek egymás mellett, hogy egymással éljék le az életüket, és közben szeressenek, szeretve legyenek.
Csak miután összekötöttük az életünket tartósan egy másik emberrel, utána vagyunk kénytelenek közelebbről is megvizsgálni Őt.

Ha nem találunk különösebb kivetnivalót benne, akkor nyugton maradunk. Ha viszont nehéznek találjuk az együttélést, akkor előbb utóbb kitekintgetünk és keressük, ki lehetne számunkra az ideális társ. Sokszor nem teszünk nagy erőfeszítéseket, hogy megoldjuk a konfliktusokat, tisztázzuk a sértődéseket vagy keresgessük, vajon mi változott, mi romlott el?

kineziológia házassági problémákr
Mintha a házasság működése egy változtathatatlan állapot lenne, és mintha azon múlna a sikere, hogy vajon a megfelelő partnert választottuk e magunknak.
Lehet, hogy boldogtalanságunkon válással, szakítással próbálunk segíteni és reménykedünk a jobb partner megtalálásában.

Pedig egy-egy kapcsolat felszámolása, sok fájdalommal jár, nem is beszélve arról, hogy utána félelemmel indulunk az új lehetőségek keresése felé. Érzelmi sérüléseket okozunk magunknak, gyermekeinknek, társunknak. És talán az álom is romba dől a boldog szerelemről, a várva várt nagy Ő-ről.

Persze vannak, akik épp az ellenkezőjét teszik: próbálják elkerülni az érzelmi sérüléseket, próbálják önmagukat, környezetüket, gyermeküket megóvni a fájdalomtól, így beletörődnek a kiábrándító, kihűlt kapcsolatba és fejüket homokba dugva, csendben érzések nélkül, vegetálva igyekszenek elviselni azt, ami nem működik. Közben annyira leközömbösítik magukat, hogy már maguk sem érzik, hogy lehetne másképp, lehetne boldogabban is.
A hiányt evéssel, alkohollal, drogokkal, munkamániába való meneküléssel enyhítik.

Én magam úgy gondolom, hogy sem a beletörődés, sem az erőfeszítések nélküli változtatás, nem hoz megoldást. Bármilyen társsal vagyunk is együtt, azt a tükröt fogja mutatni nekünk saját érzéseink közül, amellyel feldolgozni valónk van.
Nem véletlen, hogy milyen partnerhez vonzódsz. Pontosan tudod, kit keresel, és ki az, aki labdába sem rúg nálad. Ha összehasonlítod egymással a kapcsolataidat, rá fogsz jönni, hogy nagyjából ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeztek. Sok közös van bennük. Nem mindenki esélyes nálad. Csak bizonyos tulajdonságokkal bíró egyének azok, akikre megdobban a szíved.

Vajon mi ennek az oka?

Azokhoz vonzódsz, akiknek vannak számodra izgalmas jellemvonásai. Bizonyos tulajdonságok neked igen szimpatikusak.
Tudd hát meg, hogy azok a tulajdonságok tetszenek igazán, amelyek után magad is vágyakozol, merthogy benned kevés van. Ugyanis, ha telve lennél például gyengédséggel nem gyengédségre vágynál rá, hiszen azzal te magad is rendelkezel. Ellenben tegyük fel, hogy felnézel a határozott emberekre, csodálod őket, akkor tehát nagy valószínűséggel van ezen a téren erősödni valód. Megnyerő számodra, a határozott, magabiztos fellépés, tetszenek az efféle emberek. Ha te magad is ilyen lennél, nem csodálnád őket.

Így értem azt, hogy ami hiányzik belőlünk, azt keressük kívül.
Ezzel eddig nincs is semmi baj. Azért vonzódunk a másikhoz, hogy tanuljunk tőle. Az emberi psziché is folyamatos fejlődésre törekszik. Az előző példa alapján feladatunk lenne önmagunkat határozottá fejleszteni, magabiztosságot tanulni társunktól.
Elképzelhető azonban, hogy ezt nem merjük meglépni. Ekkor következik az be, hogy egy idő után nap, mint nap látva a másik határozottságát, tudattalanul szembesülünk saját gyávaságunkkal és az ehhez kapcsolódó fájdalmakkal. Tudatosan azonban, csak annyit veszünk észre, hogy a másik már nem olyan, mint régen. Egy idő után szerelmünk tárgya kezd elviselhetetlenné válni.

Közben pedig miről van szó?

Nem merünk tovább lépni, nem merünk fejlődni, nem tanulunk a másiktól. Az a tükör, amit ő tart elénk, számunkra terhessé válik, és legszívesebben menekülnénk. Pedig ezért választottuk pont őt. Hogy fejlődjünk általa miközben a szerelem ereje támogat minket.
Tehát, ha megáll a fejlődés a kapcsolatban, akkor az a kapcsolat, szenvedéssé válik.
Ilyenkor érdemes a mélyre ásni és stresszoldással, kineziológiával, izomteszteléssel megkeresni a belső akadályokat, hogy újra a fejlődés mezejére léphessünk.
Igen a szembenézés nehéz, és néha fáj, de ha nem haladunk előre megrekedünk lelki fejlődésünk szintjén, ami előbb utóbb fizikai tüneteket is produkál.

 

Balázs Mónika
kineziológus oktató

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.