Tavaly (2021-ben) voltam először a Szeretettáborban, ahol felejthetetlen hetet töltöttem el. Eddig csak a feleségem élménybeszámolójából ismertem a tábort, most személyesen megtapasztaltam azt a rengeteg szeretetet, melyet, Móni, Gábor és a tábor lakói adtak nekem. A programok közül szabadon választhattam, hogy melyiken vennék részt szívesen. A transztáncon kiadhattam magamból a bennem lévő feszültséget, a sámán dobokkal kísért zenére mozoghattam, tombolhattam. Kicsit tartottam a transzlégzéstől, de az alatt a feltörő félelmeimmel szembe tudtam nézni. Ez segített a további életemben feldolgozni a nehézségeket.

Megpróbálom szavakba önteni az érzéseimet… Nehezen megy, mert a szeretetről, arról, hogy kerek a világ, hogy gyönyörű az élet, hogy a fájdalomtól nem mindig kell félni, nehéz szavakat találni. Szeretném sokáig féltve és érintetlenül tovább őrizni a táborban szerzett élményeimet, mert nagy kincsre tettünk szert. Olyan lelki békét éltem át napokig, melyet eddig soha nem tapasztaltam ilyen hosszú ideig. Fantasztikus volt elmerülni belső világomban, nem foglalkozni az elvárásokkal, csak szeretni és elfogadni feltételek nélkül. Megtapasztalni, hogy milyen is a természetes ember, mennyire szeretni való, esendő, telis-tele érzésekkel. És bár különbözőek vagyunk, eredendően mégis egyformák. Ismét megérthettem néhány dolgot az életemből a transz és a meditációk segítségével, amely előbb mélyrepülést, majd fantasztikus szabadság élményt hozott. A születés meditáció megindító pillanatai mélyen a lelkembe vésődtek, és csak még inkább elmélyítették elhatározásomat, hogy dúla legyek! Köszönöm! Külön köszönöm, hogy a családom is velem lehetett. Az ott töltött napok alatt még tovább erősödött az irántuk érzett szeretetem, tiszteletem, szerelmem, türelmem. A férjem szerint minden családnak “kötelező érvénnyel” el kellene mennie SZERETET táborba:) Hálás vagyok, hogy találkoztam veletek, hogy nagyon sokat tanulhattam, adhattam, kaphattam. A tábor fantasztikus hangulata elkísér minket az utunkon… Köszönöm mindenkinek, hogy részese lehettem mindennek: Restás Andi

Én is köszönöm, hogy ott lehettem veletek! Jó érzés volt, hogy az “érzések” és “lelkek” világa vett körül, és nem a “materializmus”. Már csak azt kell megtanulnom, hogyan ne nyomjam el ennyire önmagam:), hogy én is átélhessem a csodát, amit sokaknak sikerült.

Hálás vagyok Nektek, hogy összehoztátok ezt a tábort, és lehetővé tettétek, hogy olyan élményeket éljek át, amelyektől más színben látom a világot. Eddig is tapasztaltam, hogy amit a Móni csinál, az csak jó lehet, érdemes kipróbálni, ez a tábor pedig minden eddigit felülmúló élményeket hozott. Rájöttem, hogy milyen fontos és szükséges számomra a simogatás, és mennyire kimaradt az életemből, Intenzíven éreztem, hogy a tábor elején még mindenkit körülvevő fal, hogyan omlik le, hogyan fogadjuk el egymást, “úgy,ahogy van”, elvárások nélkül. Átéltem azt, hogy mindenkit szeretek, anélkül, hogy közelebbről ismerném. Ez a szeretet-érzés csodálatos volt a számomra, nagyon jó erre – többször is – visszagondolnom, újra átélnem az élményt. Egy nagy család tagja lettem, ahol az lehetek, aki vagyok, nem kell megfelelnem senkinek, “egy cipőben járunk”. Szeretek és szeretnek. Igyekszem a táborban átélt érzéseket a mindennapok során is megőrizni, használni, átadni. Szeretném, ha mindenki egyszer legalább elvégezné a születés gyakorlatot,újra átélné a születését, újra érezné az akkori érzéseit. Ez a gyakorlat kinyitotta a szemem, rájöttem, miért vagyok sokszor keményebb a kelleténél. Köszönöm Nektek, és a Tábor Összes Tagjának – kicsiknek és nagyoknak – az élményeket! Jövőre Veletek ugyanitt!

A tábor óta most van alkalmam egyedül lenni,és kicsit összefoglalni az érzéseimet, tapasztalataimat. Feltöltődtem energiával,tele vagyok szeretettel,jól érzem magam a bőrömben,jó helyen vagyok a világban.Tudom mi a feladatom,van célom,örülök az életnek. Ezt mind mind nektek köszönhetem,mert ez a 2.nyár,hogy jól vagyok,mindennap boldogan ébredek,és teszem a dolgaimat. A legeslegjobb,hogy SZERETEK, és SZERETNEK! Ez a legnagyobb ERŐ a világon!!! A legnagyobb felismerésem az,hogy számomra az ANYASÁG a legfontosabb.A gyerekemet, Esztit mindennél,és mindenkinél jobban szeretem,akkor vagyok boldog,ha ő mosolyog, jól érzi magát,és elégedett.Még sok-sok szeretetet adok neki,amely segíti őt az életben, és mindig mellette leszek,akkor is ha már nem lakunk együtt.Az a vágyam,hogy ő is érezze magát ilyen boldognak,amilyen most én vagyok. Az anyukámnak megbocsájtottam,hogy eltitkolt engem magzati koromban néhány hónapig, rájöttem,hogy ezt azért tette,mert annyira szeretett már akkor is,hogy féltett mindentől, mindenkitől. Meg akart óvni,ezért nem beszélt a létezésemről. Anyukámnak az unokája, és én vagyunk a legfontosabbak,mi értünk él. Talán neki is az anyaság, nagymamaiság a legnagyobb szeretet a szívében. Rájöttem,hogy mindegy melyik csoportban dogozom az óvodában,mindegy ki a váltótársam,egyetlen dolog fontos:A GYEREKEK ! én szeretem őket,ők szeretnek engem.Ez éltet,ezért jó bemenni mindennap hozzájuk!
A táborban rengeteg barátot szereztem,jókat beszélgettünk,nagyokat buliztunk. Nagy élmény volt a Balaton partján jógázni Gáborral.Jó volt,hogy a keresztfiam Dávid a közelemben volt,játszhattunk,és őt is meglephettem apróságokkal a mindennapokban. Köszönöm Móninak, Gábornak ezt a 6 napot,amely a tavalyi táborhoz hasonlóan életre szóló tapasztalatokat, felismeréseket adott!Segít,ha nehézségeim adódnak,mindig kimászok a partra,és mindig segítő kezek nyúlnak felém. Köszönöm mindannyitoknak, hogy veletek lehettem Balatonfenyvesen.